8. nap - Agra

Szerbusztok otthoniak.
Ma light-os napunk volt, legalabbis ugy terveztuk. Felkeltunk fel 10-kor, megreggeliztunk egy csomo lekvaros toastot a szallodaban, majd a szalloda elott sundorgo motoriksaval atteptunk a kb 2 kilometerre levo Taj Mahalhoz. Eleg szigoru biztonsagi ellenorzesen kellett atmenni, beleturkaltak a taskakba, alig tudtam bevinni a hatizsakomat, meg kellett mutatnom, hogy a fenykepezogep es a kamera van csak benne, de mp3 lejatszot, kajat, kis fotoallvanyt, unicumot nem vihettunk be. Eleg draga a beugro 750 rupia, amit kabe 5-tel kell szorozni forintban. De a latvany azert minden penzt meger, gyonyoru szep az epulet, napszemuveg nelkul a deli orakban nem is tudtunk ranezni, annyira ragyog. Bent nem lehet fotozni, de nem lennek magyar turista, ha stikaban nem csinaltam volna par kepet... :) Az epulet korul a szinten marvany jardan lehet kovalyogni, balra tole egy nagyon szep mecset all, jobbra tolre, annak masa, de annak nem volt soha ilyen funkcioja. A Taj Mahal belul is nagyon brutal, a falakon viragintarziak latszodnak, amit feldragakovekbol, meg voros korallbol raktak ki. Allitolag a rajta dolgozo 20-30ezer munkasnak mind levagtak a kezet utana, hogy ne tudjanak meg egy ilyet epiteni. Szerintem eleg lett volna csak a foepiteszt eltenni lab alol, de az nem lett volna ilyen teatralis...
A parkja is nagyon szep, itt is mokusok es majmok rosszalkodnak. Kabe 50-100 indiai turistara jut egy kulfoldi, nem vagyunk sokan, vicces, ahogy jo gyarmatositokent szolidarisan egymasra mosolyognak a feher emberek :)

Innen a kornyezo sikatorokba es bazarba vettuk az iranyt, ahova turistak mar nem mereszkednek be, neztek is rank ertetlenul a helyiek, de kedvesek voltak, arra gondoltam, hogy lassan nyithatnek itt egy fotostudiot, mert mindenki fotozkodni akar, az 5-10 eves utcagyerekek sorba alltak a portrekert, aztan sikitoztak oromukben, amikor megmutattam nekik a kesz kepeket :) De a szulok is mind akartak kepet, amikor lattak a gyerekeik kepet, nagyon kedves mindenki itt. No de azert nagyon figyelunk az ertekeinkre, mindig a nyakba van akasztva minden, a hatizsakokat meg elol hordjuk, nagy derultseget keltve ezzel az itteniekben. Bar itt Agraban azert jobban hozza vannak a sapadtarcuak latvanyahoz szokva, mint Jaipurban.
A sikatorbol ujra a tegnapi etteremkehez keveredtunk, ahol a tetoteraszon kajaltunk, hatterben a sotet Taj Mahallal. (Ahogy egykor apukam kollegaja mondta fel oras Kelet-Berlini seta utan, hogy "Ez a hulyek orszaga!", ezt gyakran el tudom en is mondani itt. Ott a vilag legszebb epulete, vilagorokseg resze, minden szallodabol latszik, es nem vilagitjak ki! Nem beszelve a sok, nekunk nyugati szervezettseghez szokottaknak fura dologrol. Pl. kerdezem a recepciostol, hogy tudok-e dollart valtani. Azt mondja, oke 42 rupiat ad egy dollarert. Mondom neki, Jaipurban 43at kaptam (ez persze nem igaz, de az mas kerdes), erre aszongya: oke annyiert o is odaadja. :) Kesz voltam!)
Atlagos Riksas parbeszed:
En: How much is it to Hotel Ganga Rata?
Riksas: Yes Sir.
En: How much? Ganga Rata.
Riksas: Pipty rupi (50 rupia)
En: Goodbye.
Riksas: Okey-okey Sir, how much, you tell me.
En: 15.
Riksas: Noooo, Pipty!
En: Good bye. (megyek a szomszedjahoz, persze utanam jon)
Riksas: Sir please, Forty!
En: Twenty.
Riksas: No Sir, Forty.
En: Bye
Riksas: Okay Sir Thirty.
En: Twenty.
Riksas: Thirty
En: Twenty.
Riksas: No, thirty
En: Good bye.
Riksas: Okay Sir. Come. Twenty.
Es elmegyunk 20-ert 50 helyett. A Gabor ur mindig szegyelli magat miattam es sajnalja szegeny benszulotteket, hogy lealkudom oket, de meg igy is annyit keres egy fuvarral rajtunk, mint 5 indiaiakat szallito fuvaron, szoval no para. :) Ha nem erne meg neki, ugyse vinne el. De ugyanilyen parbeszedek zajlanak az arusokkal is, felarra siman le lehet mindent alkudni, elvezik ha valakivel komolyan lehet, az angolok nem nagyon mernek.

No, megprobalok felrakni tegnapi kepeket, aztan megyek aludni. Holnap napkozben meg megnezzuk az agrai eroditmenyt, este nyolckor meg halokocsival megyunk Varanasiba, az kemeny dolog lesz ;)
Csokkk.
P